Kalóz Vendégportrék I. – Túróczi Réka
Túróczi Réka háromgyerekes édesanya, hobbi sportolóból lett hosszútávfutó, majd triatlonista. Az elmúlt években számos versenyt nyert, legkedvesebb győzelmei az Ultrabalatonhoz kötődnek, most pedig Ironmanre készül. 13 évig Náray Tamás modellje volt, aztán egyik pillanatról a másikra felkapott influenszer lett, és brandet épített. Édesanyja halála után –akárcsak Angelina Jolie- eltávolíttatta mellszöveteit, azóta a mellrák és a petefészekrák megelőzéséért kampányol. Egy időben, egy városban születtünk, mégsem ott ismerkedtünk meg, hanem a fövenyesi strandon. Beszélgettünk motivációs cukorkákról, kitartásról, addikcióról, anyaságról és a gyökerekről.
Salgótarjánban a hosszútávfutásnak és a tájfutásnak nagy hagyományai vannak, számos világverseny-résztvevőt, helyezettet adott a város, sőt Bereczki Brigitta biatlonistaként téli olimpiák résztvevője is volt. A városi sportiskolában megtanultuk ezeket a neveket, de a tiédet akkor még nem.
Én Tarjánban nem is futottam, hanem úsztam. Semmilyen atléta múltam nincsen, ez egy felnőttkori hóbort. Rendszeresen sportoltam persze gyerekként is, de a tanulás volt az első. Aztán 14 évesen elkerültem a városból.
A tavalyi Ultrabalaton női páros versenyét mégis egy salgótarjáni lánnyal nyerted.
Igen, Simon Edinával egy ikonikus ultrafutó, Maráz Zsuzsi hozott össze, aztán kiderült, hogy egy városban születtünk. Így lett a csapatnevünk Salgótarlyányok.
Egyébként az Ultrabalaton versenyekre vagyok a legbüszkébb, különösen a tavalyira, amit a női mezőnyben Edinával megnyertünk, az abszolút kategóriában pedig azt hiszem csak egy férfiváltó előzött meg bennünket. A 220 kilométeres, Balaton körüli távon tizennégyszer váltottunk, és nagyon flottul ment minden. Edina sem egy hisztis típus, én sem, csináltuk a dolgunkat szó nélkül.
A nagy strapabírás, a kitartás nemcsak a futásban, hanem a kifutón is meghatározó tulajdonságok. Mikor kezdtél modellkedni?
Viszonylag későn. Anyuék azt mondták, hogy előbb érettségizzek le, és vegyenek fel a főiskolára. A külvilág szemében rossz színezete is van a modelléletnek, mint például a tanulás elhanyagolása, a sok külföldi utazás. Most felnőtt fejjel úgy gondolom, sok függ attól, hogy ki milyen családból indul, milyen kiegyensúlyozott, biztonságos érzelmi háttérrel rendelkezik. Én 19 évesen voltam, amikor anyu elvitt a The Look Of The Year versenyre, ahol negyedik lettem, de nem is a helyezés volt a lényeg, hanem az, hogy Náray Tamás volt az egyik zsűritag, és ő ott engem azonnal kiemelt. Augusztusban volt a döntő, és szeptemberben már az egyik divatbemutatóján dolgoztam, aztán 13 éven keresztül folyamatosan. Azzal, hogy az ember Náray-modell, az itthoni piacon kinyílik a világ.
Először is profizmust. Az itthoni közegben annyira nívósak voltak Tamás bemutatói, hogy az ember úgy érezte, külföldi kifutón van. Minden bemutató óriási élmény volt. Tamás a végtelenségig precíz, profi, van művészi hajlama, intelligenciája, és lexikális tudása, ami miatt eleve felnéz rá az ember, és persze kreatív. Nem könnyű ember, de korrekt ember. Ha szorgalmas és fegyelmezett vagy, ha megvannak azok a fizikai adottságok, amik a modellkedéshez kellenek, akkor ő ezt értékeli. Szerette az érettebb modelleket, az ő ruháihoz az érettség passzolt. Nem mondom, hogy sok ész kell a kifutóra, de a kisugárzáshoz kell intelligencia.
Egzotikus külsőd van. A nagy virágokkal a hajadban Hawaii szigetén simán helyinek néznének, a fövenyesi strandon viszont minden nap feltűnést keltesz.
Apu jász, és a jászok magukat Iránból származtatják. Apu mindig azt mondja, hogy szerinte van bennünk valami perzsa gén. (nevet)
Modellkedni viszonylag későn kezdtél, gyereket viszont nem későn vállaltál.
Egyértelmű volt, hogy a modell karriert, ami tényleg sikeres volt, – nagyon sok magazinban és reklámfilmben is szerepeltél-, megszakítod a gyermekvállalás miatt?
Nem is szakítottam meg, mert akkor dolgoztam a legtöbbet, amikor Hangát szültem. A főiskola után egy csomó bemutatót nem tudtam elvállalni, mert nyolc órában dolgoztam, de amikor Hanga jött, sokkal rugalmasabban tudtam kezelni az időmet. A nagyszülőkre számíthattam, úgyhogy nekem az az időszak volt a modellkedésem virágkora, 27 éves voltam ekkor. A modellkedést végül harmadik gyerekem, Huba születése után, 33 évesen hagytam abba. Én a kifutót szerettem a legjobban, nem a reklámfilmet, nem a fotózást, nem a kamerát, nekem a kifutó volt a szívem csücske, de ott bizony van egy korhatár. Ha jól is tartja magát az ember, de beállítanak mellé egy 16 vagy 20 éves hamvas bőrű lányt, az már látszik a reflektorfényben. Vagyok annyira hiú, hogy méltósággal szerettem volna befejezni.
Ezzel a lábbal már nem tudnék kifutózni, már túl izmos, de valóban ezt mondta.
Hanga születése után kezdtem futni, azért, amiért a legtöbb nő, hogy szülés után fogyjak. Én nagyon szeretek vékony lenni. Először köröztem a Nagyréten Hűvösvölgyben, aztán kimerészkedtem az erdőbe, ott kisebb ösvények vezetnek a Hárs-hegyre, meg a Hármashatár-hegy felé, és akkor egyszer csak elkezdtem élvezni a természetet. Előtte sosem voltam nagy természetjáró, de megtetszett, s jól is ment. Ez 2007-ben volt.
Az egyik terhességedre emlékszem; álltam a Kalóznál, te jöttél bikiniben, virággal a hajadban, formás kismamahasad volt, igazából meg sem tudtam állapítani, hányadik hónapban lehetsz, aztán egy hét múlva ugyanott álltam, és jöttél visszafelé bikiniben, virággal, de pocak nélkül. Odaszaladtam, kérdeztem, hogy mi történt, te meg mondtad, hogy minden rendben, a héten megszületett a baba, és most anyukáddal van a nyaralóban.
(nevet) Igen, az már a harmadik gyerek volt. Kipottyantottam, mint egy macska, és hat nap múlva Fövenyesen voltunk. Te is tudod, hogy harmadik gyerekkel már laza vagy, és sokkal kevésbé izgulsz bármi miatt. Volt még egy 3,5 éves meg egy 1,5 éves gyerekem, nekik nem mondhattam, hogy nyáron nem megyünk a Balatonra. Szóval 6 napos volt Huba, és a Fövenyes-Akali közötti erdős földes úton az első 3 kilométert megfutottam. Nem mondom, hogy jól esett, mert a belső szervek még nem rendeződtek teljesen vissza, de megfutottam a távot, és gyorsan regenerálódtam.
2010 óta számtalan versenyed volt, sőt most már triatlonozol is. Tavaly nyáron beszélgettünk a Kalózban, és azt mondtad, hogy most már nagyon sokat edzel. Nem volt elég a hosszútávfutás? Nem tudtál kifutni a világból?
A futás a nagy szerelem, de pont Balatonon voltam, amikor lesérültem, és nemhogy futni nem tudtam, járni sem, viszont mozgás addiktív vagyok. Függő vagyok. (nevet) Balatonon mindig találok valami alternatívát. Átúsztam a Balatont, vettem egy országúti kerékpárt, és amíg nem tudtam futni, ezekkel kompenzáltam. Most az Ironmanre készülök. Az azért egy 12 órás történet, 3,9 kilométer úszás, 180 kilométer bringa és egy maratoni táv futás. Ausztriában lesz a verseny, szeptember elején.
Van egy motivációs körforgás, mintha tele lenne a zsebed különböző ízű cukorkákkal. Néha erre az ízre van igényed, néha arra az ízre van igényed, de mindegyikből mindig van a zsebedben, és azt veszed ki, amelyikre éppen szükséged van. Így a motiváció állandóan fennmarad. Az alak, a hiúság egész életemben motivált. Nem is fogom eltitkolni, ezért kezdtem futni. Aztán jön a teljesítmény. Ha az ember sikeres valamiben, azt szereti csinálni. Jó a dobogón állni, jó magadat legyőzni, jó egyéni csúcsot futni, jó kifutni magad, amikor elmondhatod, hogy áttörtél egy újabb és újabb falat, jó kimenni a természetbe, jó példát mutatni a gyereknek, jó sportra nevelni a gyereket, jó tapasztalatot átadni, és látni, hogy ebből a másik ember a saját sikeréhez merít, jó közösségben lenni. Baromi jó volt magányosan is, amikor rosszkedvű voltam, amikor a gyerekektől a plafonon voltam, amikor úgy éreztem magam a három kicsivel, mint egy zombi. Sosem voltam az a 0-24 órás anyuka típus, aki folyamatosan a gyerek szintjén tud maradni agyilag meg testileg, szerintem egyébként ezért kezdtem el futni (nevet). Jó zenét hallgatni, jó érezni, hogy szép a mozgásom, hogy kicsit olyan vagyok mint egy ló, jó átszellemülni. Ezek a motivációs bombák mindig elérnek, és erős függőséget alakítanak ki. Most a triatlonnal az edzésszám megduplázódott, és ez már nehezebben tartható. Fáradt vagyok, nehezebben regenerálódom, és azért itt is meghatározó a kor.
Persze, az embernek már nem olyan regenerálódási ideje, mint fiatalon, és vannak ráncok, szarkalábak, de mégis –úgy látom- 40 éves korodra ért be minden, amit előtte megtanultál, felépítettél, elvégeztél. Sok munkát tettél mindenbe. Hobbifutó kismamaként kezdted, és ebből 13 év alatt lett egy brand. Amikor létrehoztad az IRUNMOM Instagram-oldalt, ez volt a célod?
A cél az volt, hogy a sportot közvetítsem, és egy olyan felületet hozzak létre, ami motivál másokat. De addig nem is voltam az Instagramon, nem ismertem, soha nem voltam felhasználó. Most sem vagyok, most is inkább szolgáltatok, mert kevés embert követek, nincs rá időm. Egy barátnőmmel beszélgettem, ő mondta, hogy “annyira szereted a futást, annyira szeretsz beszélni róla, miért nem készítesz profilt az Instagramon?” Mondom, vajon kit érdekel egy háromgyerekes magyar anyuka, aki futogat? Sokan futogatnak, trendi a futás, és Dunát lehet rekeszteni csinos futónőkkel. Mondtam, hogy nem nagyon hiszek ebben, de gondoltam, egy-két képet feldobok, gondolataim vannak mellé, azt szívesen leírom, aztán meglátjuk. Nagyon meglepődtem, hogy egy kis brand lett.
Fogalmam sincs, ne kérdezd. A képeken kívül semmi tudatosság nincs benne. Meg talán még annyi, hogy csak akkor teszek ki szöveget, ha van mondanivalóm. A “helló-szia-te hogy vagy,-én csodásan” szöveget nem szeretném. Ha ennél többet nem tudok mondani, akkor nem is mondok semmit.
Nagyon jól sült el, mert közben az egyik legnagyobb ásványvíz márkának is arca lettél, lett IRONMOM izotóniás sportital, vitaminok, és egy futóklub, IRUNMORE név alatt.
Igen. Eddig én voltam a termék, vagyis a testem, de 41 vagyok, és úgy gondolom, hogy ezt a fajta kultuszt másba kell áttennem. Az IRUNMOM nélkülem nincs, de olyan dolgot szeretnék a futással létrehozni, ami ugyan általam van, de működik nélkülem, és nem kell nekem heti háromszor kiraknom a testemet, hogy az érdeklődést fenntartsam. Modellként persze nincs ezzel bajom, csak most már egyéb dolgok motiválnak. Az IRUNMORE Futóklubban át tudom adni azt a szemléletet, tapasztalatot, amit képviselek. Ez egy országos futóklub, egy futótársammal szervezem, működik már Szegeden, Győrben, Kazincbarcikán, Egerben, Debrecenben, és idén még bővülünk. Az a cél, hogy ne az Instagram oldalam legyen a központi dolog velem kapcsolatban.
Egyszer mondtad nekem, hogy az a szerencséd, -és ez ilyen szempontból tényleg szerencse-, hogy nem szeretsz enni.
Nem, de nálatok nagyon szeretem a harcsát. Köretet nem eszem hozzá, az a gyerekeknek marad.
Anyukád kérte annak idején tőlem a Harcsa&Krumpli receptjét, és mindig mesélte, hogy hogy sikerült. Az imént mondtad, hogy szeretsz mindent méltósággal befejezni, szerintem ez rá is igaz volt; méltósággal fejezte be az életét. Az utolsó képem az róla, hogy ott voltak a Kalóz záró napján apukáddal, ettek, kicsit beszélgettünk, majd két hónap múlva jött az sms, hogy Éva elment. Én nem is tudtam, hogy hosszú évek óta beteg volt. Volt, hogy a haját is megdicsértem, utólag azt gondolom, paróka lehetett. Mindig olyan csinos és mosolygós volt.
Mellrákja volt egészen fiatalon, 43 évesen, majd 20 évre rá lett petefészekrákja és méhnyakrákja…
Igen, messziről úgy tűnhet, mint egy allűr, egy túlkapás, Angelina esetében annak idején én is ezt gondoltam. Aztán megcsináltam a BRCA tesztet (a mellrák genetikai esélyét szűrő vizsgálat- a szerk.), ami pozitív lett. Anyu akkor még élt, és tudta a tesztem eredményét. Mondta, hogy szerinte lépjek, előzzem meg az esetleges bajt. Aztán amikor meghalt, magától értetődő volt az egész. Van három gyerekem, értük sem léphettem másként. Egy ösztönös anya mindig arra a következtetésre jut, hogy a gyerekekért bármit. Ebben a helyzetben nem gondolkodom nőiességről, műtétről, műtéti hegről, meg kell csinálni, és kész. Ez egy nagy műtét, van pár kockázata, de emberek milliói fekszenek kés alá pusztán esztétikai okokból. Korábban én is megcsináltattam a mellemet esztétikai okokból, így ez az egészségügyi prevenciós műtét nem lehetett kérdés. Ha lenne egy nagyedik gyerekem, már nem tudnám szoptatni, pedig a többit sokáig szoptattam. De ha mérlegre teszem a szoptatás élményét és az egészséges anya életét, nem is kérdés, hogy megyek a műtőbe. Egyébként annyira nem is szörnyű az egész, esztétikailag pedig teljesen vállalható a végeredmény.
Ez is a gyászfolyamatod része volt? Annyira közel volt ez a megelőző műtét anyukád halálához.
Biztosan! De anyu egyébként nem mellrákban, hanem petefészekrákban és annak az áttétei miatt halt meg. Agresszívabb, nehezebben diagnosztizálható, rosszabbak a halálozási statisztikák. Ugyanakkor a petefészek műtét egyszerűbb, ambuláns műtét, de nyilván vannak hormonális hatásai.
Azt is el fogod végeztetni?
Persze.
A honlapodon elképesztő részletességgel írsz ezekről a betegségekről, a megelőzésről, a gondozásról, a lelki felkészülésről, a műtéti hegekről is vannak diszkrét fotók. Minden oldalról nagyon alaposan körbejártad a témát.
Egy éven át dolgoztam rajta. Én annak idején semmilyen érthető szakirodalmat nem találtam a témáról, hát összeraktam egyet. Sok előadásra hívnak, nyíltan beszélek a témáról. Amíg a futás, az influenszerkedés valamilyen szinten már a megélhetésem része, a rákmegelőzés egyértelműen karitatív munka.
Igen, és 18 éves korában ő is meg fogja csinálni a tesztet, sőt a fiúk is, mert fiúkban is öröklődhet.
Azt látom, hogy a Balaton és Fövenyes a te családodnak is nagyon fontos.
Anyut is Balatonudvariban temettük el. Nyáron itt élünk. Nekem Fövenyes most leginkább anyu és apu házasságának utolsó boldog éveit jelenti. Ők itt megtalálták a nyugalmukat, nagy szerelmük volt a hely, és nekem is. Gyerekként nem voltam balatoni lány, nekem a Balaton szeretete is későn jött. Minden, ami most vagyok, későn jött az életembe. Ha egyszer elköltözöm Budapestről, biztos, hogy Balatonra költözöm, itt sportolni is csodás. Néha azt sem tudom, hogy mit csináljak, fussak, ússzak vagy bringázzak? Nekem ez a kánaán. Az életemben a Balaton a jelen és talán a jövő. Minden, ami jó.
